Forrás: babafalva.hu
Én az első két fiamat rendesen hüvelyi úton szültem, a lányomat császárral, tehát mind a kettőt megtapasztaltam. A fiúkat nagyon könnyen szültem és nagyon jó érzés volt, amikor a kezembe adták őket. A császárról meg az a véleményem, hogy ha még egyszer szülnöm kellene (amit már nem fogok), csak akkor mennék bele, ha már nagyon-nagyon muszáj lenne. Nekem nagyon rossz érzés volt az egész. A fájdalomcsillapító nem használt a szülés után, és úgy éreztem a hasamnál szakítanak ketté. Na nem beszélve arról, hogy 8 órán keresztül nem éreztem az alsó testem. És a legfontosabb, a babámat is csak egy pillanatra láttam, majd csak másnap hozták oda nekem. A vágás a hasamon még mindig látszik és sokszor érzékeny, pedig februárban lesz 1 éves a kislányom. Én csak azt tudom mondani, hogy csak az menjen bele a császárba, akinek nagyon muszáj!!
Monic****
Összességében nem a szülés élménye hiányzik a császár miatt, hanem az a szörnyű, hogy míg a sima szülés után csak a babázásra kellett koncentrálni, addig császár után kifejezetten betegségtudata van az embernek, a még jó ideig folyó infúzió, meg a katéter miatt. A “mozgáskorlátozottságról” már nem is beszélve. És ami mindezzel együtt jár, hogy a gyerekemről a kiszolgáltatott helyzetem miatt, csecsemősök, idegenek döntenek. Nekem szerencsém volt, mert a harmadik csemetémnél már ki tudtam védeni ezeket, azzal, hogy megszerveztük, hogy legyen segítségem a fekvés idején. De sok császáros, ezt nem teheti meg, mert egyrészt legtöbbször nem császárra készülnek, másrészt, ha a kórterembe nem mehet be senki, akkor meg van lőve a segítség, ami például sokat ronthat a szoptatás problémamentes kezdésén.
Ha lesz még gyermekem, akkor igyekszem elérni, hogy csak akkor legyen császár, ha az feltétlenül szükséges.
Pzita*****
Forrás: http://babafalva.hu/csaszarmetszes-tortenetek-a-tarsalgobol/
You must be logged in to post a comment.