Rákócziné Krämer Ágnes, szülésznő mesél két anyai kérésre történt császármetszésekről

„Ez egy műtét volt!”

Második gyermekét váró jogász kismama története:
Az első szülése egy másik intézményben történt. Nincs különösebb negatív élménye az előző szüléséről, mégis intézetet és orvost váltott. Előző szülése spontán történt, bár több beavatkozáson is átesett (…) Összességében 16 óra alatt született meg első gyermeke.

A második babájával Karácsony és Szilveszter közé volt kiírva. Karácsony előtti hetekben kérte az orvosát, hogy amennyiben lehetséges, programozza a szülését mivel szeretné a karácsonyt otthon tölteni családjával, és nem a kórházban.

 Mivel a méhszájstátusza kedvező volt a kezelő orvos ún. oxytocin érzékenységi tesztet rendelt el. Ez a teszt arra hivatott, hogy megmutassa, kellően érzékenyen reagál-e a méh az oxytocinra. Ha a teszt negatív, nincs értelme forszírozni a szülést, mert még magas cseppszámú adagolás mellett sem lesznek szülést megfelelően előrevivő méhösszehúzódások. A teszt negatív lett, három nap múlva megismételték, de akkor sem reagált. Ekkor megegyeztünk, hogy nem próbálkozunk tovább (ennek oka, hogy lassan elértük az ünnepnapokat).

 Karácsony utáni nap hívott, azt hittem azért, mert elindult a szülés. De tévedtem. Elmondta, hogy most volt vizsgálaton és a kezelőorvosa azt mondta, ha pár napon belül (értsd: Szilveszterig!) nem indul el a szülés, akkor császármetszést csinál. Döbbenten álltam a hír előtt: másodszor szülő, terminusban lévő kedvező méhszájleletű kismama jó állapotban lévő magzattal! Hiába próbáltam megtudakolni a kismamától, hogy mi vezetett oda, hogy belement ebbe a döntésbe, nem kaptam érdemleges választ. Ilyesmik hangzottak el: túllépve a terminust fokozott kockázat alakul ki, nem volt az oxytocin tesztre reakció, bizonyára nem is lehetne emiatt indítani, a babának sem jó ez az állapot, végére kell már járni a dolognak… szóval ködösítés és ködösítés…… na meg persze jó adag szuggesztió!

Többször beszélgettem vele és egy alkalommal a férje is ott volt, de addigra már elhatározásuk olyan mértékű volt, hogy finom utalásokkal nem lehetett eltántorítani a műtéttől őket. A műtétet spinális érzéstelenítésben tervezték az orvosok, annak ellenére, hogy a nő altatást szeretett volna. Elsorolták a spinális érzéstelenítés tényleges előnyeit az altatással szemben a  császármetszés esetén, de nem vették figyelembe az asszony döntését a felvilágosítás után. Egész idő alatt – amíg a készülődés folyt a műtőben és én vártam a baba fogadásara és átvételére, azon járt az eszem, hogy mennyi szövődménye lehet egy érzéstelenítésnek és egy hasi műtétnek, amelyet ebben az esetben szerintem teljességgel feleslegesen végeznek. Csak nehogy valami baj történjen! Persze történt: Az aneszteziológus nem találta a megfelelő rést a gerincben és több alkalommal megszúrta a kismama hátát. Ezek után jött a következő orvos, ő is próbálkozott, végül a harmadik orvos 40 perccel az első szúrás után feladta a kísérletet és az altatás mellett döntött. Ekkor a kismama már legalább negyed órája könyörgött, hogy altassák végre el.

 Amikor a műtőből kihozták, a   kezelőorvosa azt mondta, hogy menjek oda hozzá, és pszichésen támogassam. Szép kis feladatleosztás! Nagyon rosszul viselte a posztoperatív szakot erős fájdalmai voltak a fájdalomcsillapítók ellenére, nehezen kelt fel, mozgásában sokáig korlátozott volt, és ezzel együtt természetesen a babát sem tudta úgy ellátni, ahogy szerette volna.

 Hazamenetele előtti nap szokás szerint beszélgettünk. A szülési élményét szerettem volna megtudni. Néhány bevezető mondatban utaltam arra, hogy ő most már milyen tapasztalt édesanya. Ha egy társaságba elmegy, és a nők a szülésről beszélnek, ő teljesen kompetens lesz mindkét szülési formát tekintve, mindent tud róluk. Mivel sikerült átélni a baba világrajövetelét mindkét módon, meg tudja mondani, melyik milyen élmény volt számára. Még most is előttem van szomorú arca, amikor azt mondta: Ezzel a szüléssel kapcsolatban nincs semmilyen szülési élményem, ez egy műtét volt!

Csak császárral

A harmincas éveiben lévő kismamát egy teljesen egészséges, problémamentes várandóssággal gondozta kezelőorvosa. Hozzám már a kész ténnyel került császármetszéssel fog szülni. Beszélgetéseink során elmondta hogy egészségügyi szakközépiskolába járt és látott néhány szülést. Ez akkor annyira elborzasztotta, hogy elhatározta ő sosem fog szülni. Amikor férjhez ment, évekbe telt, mire párja kérésére rászánta magát a gyermekvállalásra kizárólag olyan opcióval, hogy császármetszéssel fog szülni, de altassák el. Ehhez megtalálta a megfelelő orvost és igazából nem értettem, hogy miért is akar szülésznőt választani. Később kiderül, hogy az extra császáron kívül is voltak még apró extra kívánságai…

 A műtét kívánsága szerint megtörtént, boldog gyermekágyas időszak követte. Most második babáját várja, de persze most már van igazi orvosi indoka is a műtétnek: előzetes császármetszés.

Forrás: Bábák, Szülésznők, Az Országos Bábaszövetség folyóirata, V. évfolyam 1. (9.) szám, 2006 március, 16-18.oldal: Beszámoló az MOOOOT VII. Országos Kongresszusáról,
Császármetszésről szubjektíven, Rákócziné Krämer Ágnes
Kivonatolás és alcímek: Sz.S.