Összefoglaló egy angol cikkből

Érzelmileg az első órák nem könnyűek az apának: aggódás a megműtött feleségért, boldogulás a babával, fáradtság fellépése az előző feszültségek miatt, másrészt a különleges pillanat öröme, a vágy, hogy beszámoljon a rokonoknak a baba születéséről, magányosság vagy tehetetlenség érzet, ha a szakszemélyzet máshol van elfoglalva… Hasznos lehet ezekről beszélni erről utólag.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a férfiak megértőek és türelmesek a feleségük császáros élményével kapcsolatban – egy ideig, de aztán „felejtsük el, lépjünk tovább”. Ez a fajta hozzáállás szinte elkerülhetetlen, hiszen néhány nappal később halad számukra tovább az élet maga szakmai kihívásaival. Sajnos az apa jövő orientált vigasztaló szavait az anya nem biztos, hogy jól tudja fogadni és úgy érezheti, nem értik meg és egyedül maradt. Ez gátat és elhidegülést okozhat a párkapcsolatban.

Az apának figyelembe kell vennie, hogy az asszonyok életében a gyermek megszülése megerősíti őket a nőiességükben, ha minden jól megy. (És a szülés elmaradása, kudarcként való megélése kételyeket ébreszthet a nőben a maga alkalmasságát illetően.) Míg a férfi apaságát csak a szociális szinten erősítik meg. A férfi férfiasságát nem érintik a szülés körüli eseménynek és ő nem sebezhető ebben a pontban.

Forrás: Father’s experience www.caesareansection.net