szerző: felicitasz
Egy háborítatlan, komplikációmentes, félhomályos-gyertyafényes szülést nem nehéz dolog csodálatos történetté mesélni, egy császármetszést már sokkal nehezebb, de nagyon is lehetséges.
A császáros felkészülésben és a császáros feldolgozásban is nagyon sokat számít, hogy magadban mit minek nevezel el, hogyan meséled el önmagadnak a saját történetedet.
Egy császármetszés mindig azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk kell valamihez, amire nem számítottunk. Lehet, hogy ez az alkalmazkodás még szülés előtt lezajlik, azokban a napokban-hetekben, amikor megtudod, hogy elöl fekvő lepény vagy harántpozíciós baba miatt a műtét elkerülhetetlen – lehet, hogy erre az alkalmazkodásra csak néhány perced van, mert egy szülés közbeni problémát kell a műtéttel megoldani. Lehet, hogy fellélegzel, lehet, hogy félsz, összezavarodtál, kétségbeestél, vagy épp ettől a fordulattól költözik beléd vissza a remény, hogy mindjárt rendben lesz minden. Lényeg, hogy egy sor érzelemmel találkozol, és ezek az érzelmek jelentik az alkalmazkodás és a felkészülés fázisát.
Lehet, hogy szükséged lesz arra, hogy becsukd a szemed és gondolatban beszélj a kisbabáddal arról, hogy mindjárt találkoztok; lehet, hogy egyszerűen magadra figyelsz majd, a lélegzésedre és arra, hogy nyugodt maradj; lehet, hogy kontrollálhatatlanul zokogsz; lehet, hogy abban találsz vigasztalást, ha emlékezteted magad arra, hogy eddig is a lehető legjobbat akartad a kisbabádnak, és ez most, a császáros döntéssel, illetve az abba való beleegyezéssel is így van, és már csak ezt a kis időt kell átvészelni a születéséig.
Tovább a teljes cikkhez: Csodálatos császármetszés (felicitasz)