Gábor meséli
Első gyermekünk sürgősségi császárral született 21 hónappal ez előtt, praeeclampsia miatt a 34. g. héten. Nagyon szerettük volna, ha a második gyermekünk (szintén kislány) normál úton születik meg.
A szülés története (2016 január)
Feleségem 35 éves. Teljesen zavartalan várandósság után a 39. hét legvégén felső burokrepedés utáni magzatvíz elfolyással kezdődött (ezt megállapítva már nem engedték haza), majd 5-6 órával később ötperces fájásokkal folytatódott a tulajdonképpeni vajúdás. 12 órán át vajúdott a feleségem, ennek utolsó 2-3 órájában egy – érfogóval alul is megrepesztették a burkot, hogy a maradék magzatvíz is kifolyjon és a baba ezáltal is előbbre csúszhasson, ill. még egy kis oxitocin beadagolásával segítették a természetes folyamatot – kellett az oxitocin a végén, mert nem voltak elég erősek ill. hosszan tartóak a fájások.
Feleségem közben zuhanyozhatott ill. vajúdhatott nagy felfújt gumilabdán, sőt, labdán ülve is zuhanyozhatott. Hála ezért annak a fantasztikus orvosnak, aki ügyeletben volt. Ezeket egy előzetesen felfogadni kívánt orvos nem támogatta volna (csak az ágyon fekve vajúdást), de itt végül mégis volt rá lehetőség, ez nagyban csillapította a fájdalmat, főleg a meleg víz.
Minden jól alakult, a baba végig megfigyelt szívhangja rendben volt, végig kérdezték az édesanyát, hogy nem fáj-e az előző heg. Jellegzetesen fáj állítólag, a normál méhösszehúzódások közötti időközökben is azon a vonalon és inkább szúró módon. Persze ezt nehéz lehet megállapítani erős fájások alatt a vajúdó nőnek, mert még fájások között is fájhat a derék és a has, ahol a baba tágítja lefelé haladva a medence csontjait, inait.
Ami kellemetlen volt, hogy az esetleges császármetszésre való felkészülés miatt nem ehetett és nem ihatott az anya, végig infúziót kapott, és csak egy-egy negyed korty vizet ihatott ritkán.
Végül megszületett a kislányunk hüvelyi úton, egészségesen, az édesanyja is jól van.
Mindenesetre a CSUSZ/VBAC-hoz kellett a megfelelően rugalmas orvos és segítőkész szülésznő, aki vállalta az oxitocin beadását a meglévő heg ellenére, mely előzőleg egyébként megfelelő vastagságúnak találtatott (5mm). Ez az előzetes tudakozódás alapján azért egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy sikerülni fog, mert ahány orvoslátogatás, annyiféle vélemény volt: terminus túllépést, beindítást sem engedélyeztek volna, és a 40. hét elején, a tulajdonképpeni kiírt dátum előtt három nappal már be is kellett volna feküdni a kórházba megfigyelésre. A beindítás ellen az szól, hogy pl. a leginkább erre használt szer, az oxitocin a szokottnál nagyobb mértékben terheli a méhet és a rajta lévő heget. Statisztikailag egy kicsit valóban valószínűbb az esetleges hegrepedés, császár utáni normál szülés esetén, de eme cikk egy szülésznő tollából azt írja, hogy a heg miatt aggodalom bolhából elefánt http://midwifethinking.com/2011/02/23/vbac-making-a-mountain-out-of-a-molehill/.
A szülés után az édesanya pár percre megölelhette a babát. Ezután rövid időre elaltatták a feleségem, hogy betapintással ellenőrizte az orvos a méhen lévő heget, amit rendben talált, nem sérült a szülés során. Az altatás maga nem akadályozta abban, hogy pár órával később már anyatejjel táplálja a kisbabát. Elméletileg 4-6 óráig nem lenne szabad szoptatni egy ilyen altatás után, de ez csak akkor lenne probléma, ha a gyermek teljesen leszívná az emlőt. Az orvos szerint az előtej már régen összegyűlt az emlőjében az altatás előtt, és a kisbaba pici gyomra amúgy is csak pár csepp anyatejet tud befogadni a legelején. Szűk fél órával később az édesanya már ébren volt.
Három nappal később már otthon volt a család.
Orvost egyébként nem tudtunk előre fogadni, mert a várandósság 20. hete után már nem vállalta senki, de azt az ügyeletes orvost, aki a szülést levezette, nyugodtan tudom ajánlani bárkinek.
Történt mindez egy Budapesthez közeli kisváros kórházában 2016 januárjában.