(fartartás, lábtartás, térdtartás)
A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása

Medencevégű fekvés esetén ma a szülészeti gyakorlat keretében a császármetszés gyakorisága hazánkban 50% felett van, megelőzés céljából. Koramagzatok esetében pedig a 90%-ot is meghaladja.

A lábtartás és a térdtartás önmagában indok a császármetszésre.

Az egyszerű fartartás a császármetszés egyik társjavallatának tekinthető.

Egyszerű fartartáshoz társuló állapotok, amelyek tervezett császármetszés végzését indokolhatják:

• Koraszülés: a hypoxia- és traumamentes megszületése érdekében 1500 g alatt mindig, ha pedig a szülés anyai vagy egyéb magzati szövődménnyel társul, a terhességi kortól és a magzat súlyától függetlenül, császármetszés végzése tanácsos;

• Magzat becsült súlya 3500 g-nál, koponya átmérője 10 cm-nél nagyobb;

• Magzati koponya deflexioja (nyaki gerincvelő sérülésének elkerülése érdekében);

• Lepény tapadási rendellenességei;

• Intrauterin retardatio (méhen belüli fejlődés leállása, visszafejlődés)

• UH vizsgálat szerint a magzati koponya deflexioban, hyperextensioban van, vagy a nyaki régióban köldökzsinór ábrázolódik (nyakra csavarodott köldökzsinór gyanúja);

• Előzetes császármetszés;

• Anya betegségei (diabetes mellitus, praeeclampsia, belgyógyászati betegségek)

• Idős először szülő (>35 életév);

• Hosszabb ideje fennálló meddőség után fogant terhesség, terhelő szülészeti előzmény;
  

Egyszerű fartartáshoz társuló állapotok, amelyek a vajúdás során császármetszés végzését indokolják:

• Előesett köldökzsinór;

• Szülés alatti magzati distress;

• Téraránytalanság vagy annak gyanúja;

• Elhúzódó tágulási szak;

• Fájásgyengeség;

• Idő előtti burokrepedés után eredménytelen fájáskeltés.
  

Nemzetközi tapasztalatok és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a külső fejrefordítás a halandóság csökkentésének hatékony eszköze lehet: egyszerű fartartásnál, szövődménymentes terhességben, a 36. terhességi hét után megkísérelhetik a beavatkozást. Kivételt képez a szülésben lévő terhes, megelőző méhműtét vagy rendellenesség, a magzat rossz állapota, burokrepedés, hüvelyi vérzés vagy egyéb komplikáló tényező. Hazánkban a külső fejrefordítás nem rutinszerűen végzett beavatkozás.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyszerű fartartásnál, ha az esetleges külső fejrefordítás sikertelen volt vagy ellenjavallt, császármetszést javasolt végezni, mert kisebb lesz a szülés közbeni és az újszülött halandóság.

Tervezett császármetszés esetén 1,6%-os együttes perinatalis mortalitással és súlyos morbiditással számolhatunk, míg hüvelyi szülésnél ez az arány 5,0%. (Ezek az adatok és az ajánlás válogatatlan beteganyagra vonatkoznak.)

Egyelőre bizonytalan, hogy egyes tényezők hogyan befolyásolják az adatokat: pl. a szülész gyakorlottsága, elhúzódó szülés, szülésindukció oxytocinnal vagy prostaglandinokkal, fájáserősítés, a medencevégű fekvés típusa, epiduralis érzéstelenítés.

Egyszerű fartartás hüvelyi úton való vezetésében nagyobb gyakorlattal rendelkező intézetekben, megfelelő betegválogatás esetén a kimenetelben nem észlelhető szignifikáns eltérés.

Megfelelő hazai összehasonlítások nem állnak rendelkezésre. Társindikáció hiányában, a terhes kívánságát is figyelembe véve javasolt dönteni a szülésvezetés módjáról.

Forrás: Császármetszés, Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja, készítette: A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium

wwww. csaszarosanyuka.hu