Lelki és testi felkészülés a császárra -avagy nézhetjük a dolgokat másképp

Részlet Felicitasz blogjából

Egy császármetszés mindig azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk kell valamihez, amire nem számítottunk. Lehet, hogy ez az alkalmazkodás még szülés előtt lezajlik, azokban a napokban-hetekben, amikor megtudod, hogy elöl fekvő lepény vagy harántpozíciós baba miatt a műtét elkerülhetetlen – lehet, hogy erre az alkalmazkodásra csak néhány perced van, mert egy szülés közbeni problémát kell a műtéttel megoldani. Lehet, hogy fellélegzel, lehet, hogy félsz, összezavarodtál, kétségbeestél, vagy épp ettől a fordulattól költözik beléd vissza a remény, hogy mindjárt rendben lesz minden. Lényeg, hogy egy sor érzelemmel találkozol, és ezek az érzelmek jelentik az alkalmazkodás és a felkészülés fázisát.

Lehet, hogy szükséged lesz arra, hogy becsukd a szemed és gondolatban beszélj a kisbabáddal arról, hogy mindjárt találkoztok; lehet, hogy egyszerűen magadra figyelsz majd, a lélegzésedre és arra, hogy nyugodt maradj; lehet, hogy kontrollálhatatlanul zokogsz; lehet, hogy abban találsz vigasztalást, ha emlékezteted magad arra, hogy eddig is a lehető legjobbat akartad a kisbabádnak, és ez most, a császáros döntéssel, illetve az abba való beleegyezéssel is így van, és már csak ezt a kis időt kell átvészelni a születéséig.

Az érzelmi felkészülés után fizikai felkészülésre is szükség van – új helyszínre kerülsz például, a születés helyszínére. A műtő egy hideg, fényes helyiség lesz sokféle zaj egyvelegével; gépek pittyogása, emberek beszélgetése, eszközök zörgése fogad. Legalább 5-6 orvos és segítő van egy császármetszésnél jelen, sajátságos öltözetben, és még ha laikus – a férjed, dúlád – bemehet, akkor ő is így lesz felöltözve. Infúziót kötnek be neked, hogy kellő mennyiségű folyadékhoz és a szükséges gyógyszerekhez hozzájuss, érzéstelenítenek, hogy a fájdalomtól megkíméljenek, kapsz vérnyomásmérőt, az egyik ujjadra egy csipeszt (pulzoxymétert), hogy ezzel is vigyázhassanak rád, és ha figyelsz, észreveheted, hogy az egész műtőben csak te (meg majd a kisbabád) nem viselsz maszkot.

Mindenki más miattatok takarja el orrát-száját, a műtő nektek van kitakarítva és előkészítve, belépni csak olyanoknak szabad, akik beöltöztek és azért jönnek, hogy téged szolgáljanak, nektek segítsenek. Egy császáros műtő is a születés szent helye, még ha másképp is, mint egy félhomályos szoba.

Lehet, hogy figyelsz majd a fényre, lehet, hogy nagyon zavar. Lehet, hogy szédülsz vagy émelyegsz. Vannak nők, akik kontrollálhatatlanul reszketnek, mások sírnak, ismét mások szakadatlanul csevegnek, megint mások csendesek és magukba fordulnak, de ezek mindegyike normális jelenség, és egy élettani szüléshez is ugyanúgy hozzátartozhat, mint egy császármetszéshez.

Az előkészítést tekintheted ugyanolyan rituálénak, mint amilyennek egy háborítatlan szülés előtti spirituális előkészítést tartanál – bekenik és megfestik a hasadat (balzsam és henna helyett a sterilizáló folyadékkal), égszínkék és tengerzöld leplekkel vesznek körül, olyan nyelvet beszélnek, aminek egy részét nem érted, és olyasmi történik, ami a személyes hatalmadon vagy befolyásodon kívül esik. Vannak, akik egyáltalán nem figyelnek spirituális dimenziókra, és nekik úgy jó; másoknak nagy segítséget jelenthet, ha figyelnek a színekre, fényekre, érintésekre és az ezekből jövő spirituális élményre.

Sokan érzik a műtétet – mintha valaki elmosogatna az ember hasában, mondta nekem az aneszteziológus, mire elmosolyodtam; igazán nem tudhatta, hogy nagyon szeretek mosogatni, de a hasonlat maga szemléletes volt és feldolgozhatóvá tette az egész élményt. Lehet, hogy neked másra hasonlít majd; lehet, hogy találsz egy sokkal emelkedettebb és csodálatosabb párhuzamot a mosogatásnál – a te élményed lesz, és úgy lesz jó.

Vannak, akik azt is érzik, amikor a kisbabájuk kiemelkedik, de a legtöbb császáros anyuka számára a születés pillanata főleg egy lelki élmény. Raktározd el az emléket; sokaknak teljesen élesen bevésődik a pillanat, amikor felemelik a babát és megmutatják, mások a kisbaba első sírására emlékeznek élesen, ismét mások csak a szétszedhetetlen érzelmi élményre, hogy igen, itt van, megérkezett végre. Néhányan arról számolnak be, hogy azonnal a szeretetre gondoltak, amit a gyerek iránt éreztek, másokat pár pillanatra elnyelt az öröm, hogy minden rendben van és most már majdcsak lesz valahogy, ismét mások a fizikai túlélésre koncentráltak és tartalékolták a maradék erejüket; és vannak „spirituális” anyukák, akik egy szivárványt képzeltek el a saját szívüktől a kis asztalig, amelyen újszülött babájukat a segítők éppen ellátták. Van, aki fáradt és magába zárkózik, mások azonnal mély vágyat éreznek, hogy a kisbabájukkal kapcsolatba lépjenek, és nagyon odafigyelnek minden elhangzó szóra, vagy a velük levő férjük, dúlájuk jön-megy a kisasztal és a műtőasztal közt, ellátva őket információkkal.

Ameddig varrnak és lemosdatnak, gondolhatsz arra, hogy máris gyógyulni kezdtél – a seb vérzése gyorsan eláll, az erős izmok, amelyek addig a méhedet és a babát tartották, képesek helyreigazodni, összehúzódni, újra megerősödni. Egy órával a kisbabád születése után a tested már nincs nyitva és elkezdett felépülni.

Lehet, hogy már a műtőben rád tették a babát, megérinthetted, megsimogathattad, lehet, hogy erre csak a megfigyelőben vagy még később kerül sor. Lehet, hogy altatásból ébredsz, amikor először találkoztok, és az a pillanat rögzül az emlékeidben, amikor először ránézel, amikor először rád néz. Óvatosan vetkőztesd le a kicsit egy szál pelenkára, öleld a csupasz bőrödre vagy rögtön tedd is mellre, és simuljatok össze.

A kezdeti időszak egy közös felépülés is mind a kettőtöknek; ha valamilyen komplikáció miatt hosszú ideig távol voltatok egymástól, akkor a közös gyógyulásnak ez a szakasza később is pótolható – minél nagyobb a gyereked, annál szilárdabban tudod, hogy mennyire sok múlik a kezdeteken és mégis mennyire kevés. A szülés meghatározó tapasztalat, de most ennek a kicsi lénynek még hosszú ideig te leszel a legfontosabb ezen a bolygón, és a jelenléted, a szereteted kezdettől fogva jobban fog neki számítani, mint a születése körülményei.

A szülésed története az, ahogyan te láttad, hallottad és megélted az eseményeket – a csoda ott van benne, ahol te meg tudod találni. A gyereked születésnapján megünnepelheted a saját testedet is, a termékenységét, az erejét, amelyből  egy babát megnövesztett, kihordott és táplált; amellyel felépült a szülésből és azóta is működik, képes a gyerekedet táplálni, felemelni, hordozni, ringatni. A császárheg begyógyul, és jó, hogy van – nélküle sokan nem lennénk életben, akik pedig így újabb és újabb születésnapi gyertyákat fújhatunk el.

Teljes cikk: https://felicitasz.blog.hu/2010/10/06/csodalatos_csaszarmetszes