Riport dr. Frigyes Júlia pszichiáterrel

A gyermekágyi levertség, a „baby blues” viszonylag sokakat érint. Van erre az esetre valami tanácsod?

A „baby blues”-ról akkor szoktak beszélni, ha az anya ingatag hangulati állapot van az első hetek folyamán, de maximum a 6. hétig. Ez nem betegség, és valamilyen formában szinte mindenkinél megjelenik. Történt valami hatalmas változás és ahhoz alkalmazkodni nem mindig igazán egyszerű.

Segít, ha van megfelelő közeg, ahol lehet változékony hangulatúnak lenni, ahol senki sem várja el, hogy ilyen vagy olyan legyen az anyuka. Ha egyszer nagyon boldog, máskor nagyon sírós, vagy nagyon feszült vagy nagyon türelmetlen, ezek lehetnek mind a „baby blues” tünetei. Amíg ilyen össze-vissza érzései vannak, legyen mellette olyan ember, aki ezt eltűri, kíséri, segíti, enni és inni ad, nem vár el semmit és elfogadja, hogy az anyának most épp elég komoly munka – sőt ilyen komoly munkát még nem is végzett- hogy együtt van a gyermekével. Az összes többi munka másokat illet.

 Mit tapasztaltál, milyen problémákat vethet fel lelki téren, ha valaki császármetszéssel szült?

Sokféle problémát. Lényeges, hogy külön kell választani az indokolt és a nem indokolt császármetszést. A probléma az, hogy igazán korrekt szétválasztás nem tud történni…

A szülés utáni nehéz érzések többnyire azokban a helyzetekben erősek, súlyosak, amiknél, ha alaposabban megnézzük, nem volt indokolt a császármetszés. Miért okoz problémát az indokolatlan császármetszés? Ezt több oldalról meg lehet közelíteni. Az egyik oldal az, hogy a hüvelyi szülés ad szubjektíve egy olyan érzést, hogy ugyanazt végig tudom csinálni, mint az összes többi nő a Földön, a császármetszés ezt az érzetet nem adja meg.

A hüvelyi szülés olyan hormonális változásokat hoz létre, amik megkönnyítik a kisbabához való kötődést, a szoptatás beindulását, a jó érzést, a boldogságot. Ha császármetszéssel születik egy kisbaba, akkor a hormonok mozgósítása, amit a természet kitalált, nem úgy zajlik és ez okozhat nehézségeket.

Ha nem tervezett a császármetszés, hanem vajúdás közben döntenek mellette, akkor talán jobban felkészül a kisbaba és az anyai szervezet is, mint az „egyszer-csak- a- semmiből- a- világra- kikapott” babák esetén.

A császárral kiszedett kisbabának idő kell ahhoz, hogy a világ élményeire való a nyitottsághoz eljusson. Ez nem könnyíti meg az anya-gyermek egymásra hangolódást, hiszen az anya arra van hangolva, hogy az első három-négy órában legyen nagyon intenzív ennek a kötődésnek a beindulása és ez elmulasztott időnek számít. Nagyon szeretném azt is hangsúlyozni, hogy ha valami elmulasztódik, az nem jelenti, hogy megszűnik, hiszen az emberek úgy vannak megalkotva, hogy nagyon képesek az alkalmazkodásra és a gyógyulásra. Ami ma nem jött létre, türelemmel és bizalommal jó eséllyel meg tud valósulni. Nem gondolom, hogy volna kötődési különbség a császármetszéssel világra jött gyerekek és a hüvelyi úton világra jött gyerekek és mamáik között, ez csak egy nehezítő körülmény, amit jó jelenléttel lehet ellensúlyozni.

Ha valaki császármetszésen esett át, mikor szükséges szakemberhez fordulnia?

Ha úgy érzi, hogy szüksége van rá. Önmagában az, hogy valakit megoperáltak, nem ok arra, hogy terápiás segítségért forduljon. Abból felgyógyul, az rossz, annak egy csomó nehézsége van. Ezért is vannak ott a családtagok, a barátok, hogy a nehézségeken és a megoszthatatlannak vélt érzéseken megosztással oldjanak. Ha mégse tudnának ebben eléggé segíteni vagy a trauma, amit okozott a császármetszés, ennél komolyabb, és valaki úgy érzi, hogy most már beszélni akar valakivel, aki ezzel foglalkozik, akkor van itt az ideje.

Mikor forduljon valaki pszichológushoz és mikor pszichiáterhez?

Ha komolyan felmerül a gyógyszerigény, akkor érdemesebb pszichiáterhez fordulni. De még ilyenkor is mehet először pszichológushoz, majd ő eldönti, hogy fel kell-e venni a kapcsolatot pszichiáterrel.

Készítette: Földiné Sz. Sarolta, 2012