Vannak, akik a szülést traumatikus élményként élik meg. A császárosok közt többen vannak olyanok, akiknek utóbb komoly lelki munkát jelenthet a történtek elfogadása, főleg, ha az események váratlanul fordultak műtéti végkifejletbe és minden emléket utólag kell összerakni. De akkor is lehet nehéz, ha még szülés előtt vagy, és előre tudod, hogy császárod lesz.

Mostanában sokat írnak „szülésélményről” úgy, mintha ez valami kivételes és elérendő dolog lenne, és ha valami probléma adódik vagy „hibát követünk el”, akkor meg elmarad. Pam England (a Birthing from within című könyv szerzője) szerint ez egy hatalmas tévedés – a szülésélmény elválaszthatatlanul hozzátartozik a szüléshez, és akármi is történik, akárhogyan is, az egyszeri, megismételhetetlen és csodálatos. Ha császár akkor császár. Fellélegzés. Veszteség. Új élet. Valaminek a vége. Valaminek a kezdete. Lemondás valamiről. Elfogadása valaminek. Megszabadulás valamiből. Egy válaszra váró kérdés. Egy válasz egy nagyon fontos kérdésre. Esetleg ez mind egyszerre, és még több is.

A császáros felkészülésben és a császáros feldolgozásban is nagyon sokat számít, hogy magadban mit minek nevezel el, hogyan meséled el önmagadnak a saját történetedet. Egy háborítatlan, komplikációmentes, félhomályos-gyertyafényes szülést nem nehéz dolog csodálatos történetté mesélni, egy császármetszést már sokkal nehezebb, de nagyon is lehetséges.

A saját szavaink jelenthetik a legnagyobb segítséget abban, hogy a császáros élményünk ne váljon trauma forrásává. Ha a „hasi műtét” kifejezést lecseréled a „kisbabám érkezése” szókapcsolatra, ugyanarra az eseményre kapsz egy teljesen más, sokkal kevésbé traumatizáló belső élményvilágot. Bobro és Moore szerint könnyebben felkészülhetsz egy császárra, könnyebben feldolgozhatsz egy császárt, ha megérted, hogyan tudod a saját belső erődet és a szavaidat az események és a fizikai és lelki egészséged szolgálatába állítani. (Hivatkozás forrása: Virginia Bobro és Donna Moore: Having a Cesarean-in-Awareness)

Forrás: Részlet felicitasz blogjából